Egy élénk, bódító emlék hasít belém néhány évtizeddel ezelőttről: hatéves vagyok, Erdélyben, a nagyszüleim falujában. Egy napsütéses reggelen a hátsó kertbe igyekszem, a nagyszüleim méhészete felé, ahol mindenféle zöldséget és gyümölcsöt is termesztettek. Odatalálok, letépek egy hatalmas, érett paradicsomot, kizárom az időt, elfelejtek mindent. Belenyomom az arcomat és átadom magam a paradicsomnak. Olyan finom az illata, mint semmi másnak! Úgy érzem magam, mintha egy más világba csöppennék...

I've got a clear and intense memory from a couple of decades ago: I am about 6 years old, back in Transylvania, in the village of my grandparents. On a sunny morning, I am seeking ways to the backyard where they had an apiary, and they were also growing all sorts of vegetables and fruits. In this memory I finally find my path, I tear off a huge ripen tomato, and my nearly infinite joyride starts as I push my face into it. It smells so delicious as nothing else; I feel like in paradise and ...