A serpentine maze of memory and artistic obsession in post-war communist Hungary told in bold experimental style and perfect for fans of Helen DeWittNothing approximates death as closely as photography.Unspooling like a roll of film, The End captures in frames of language the faces and places of András’ memory, which together form a fever-dream collage of an artist’s psyche.In a small town in communist Hungary, András Szabad’s chil...

En la Hungría comunista de posguerra, el joven András descubrirá la fotografía, pasión que lo marcará profundamente. Obsesionado por mostrar lo invisible a través de lo visible, por redimir las cosas y a las personas, y fijarlas antes de su desaparición, András lo observa y lo conjura todo a través de su cámara Leica, artefacto que se convierte en una extensión de su ser. András lo observa y lo conjura todo a través de su cámara Leica, artefacto que se convierte en una extensión de su ser....

Tranquility is a living seismograph of the internal quakes and ruptures of a mother and son trapped within an Oedipal nightmare amidst the suffocating totalitarian embrace of Communist Hungary. Andor Weér, a thirty-six-year-old writer, lives in a cramped apartment with his shut-in mother, Rebeka, who was once among the most celebrated stage actresses in Budapest. Unable to withstand her maniacal tyranny but afraid to leave her alone, their bitter interdependence spirals into a Sartrian hel...

„Minden fotográfia időparadoxon. Időn belüli időtlenség, mulandó örökkévalóság. Fényképezni nem más, mint kivonni a valóságból az időt egy pillanatra, majd visszaadni ezt a pillanatot az időnek.”Bartis Attila fotográfusként évtizedek óta kutatja, hogy mit jelent egy fénykép, íróként pedig, hogy hogyan lehetne szavakkal megragadni a fotográfia mibenlétét, és miért nem tud fényképezés nélkül létezni. Naplójegyzetekből és "cetlikből" áll össze Az eltűnt idő nyoma, amely egy hosszú ide...

„Olvasó! Már kezedbe vetted ezt a könyvet. Kérlek, lapozz bele most, és olvass el három mondatot. A sétáknak gyógyereje van. Már-már varázs. Egy erős séta évekkel hosszabbíthatja meg a sétálók, sőt a helyszín életét. Ilyen értelemben A séta nemcsak regény, hanem séta is. Gyógyerő. A betegség pedig nem más, mint a hanyatlás. A hanyatlásról és a hanyatlás ellen szól A séta. Volt hajdan egy birodalom, melynek a romjain élünk. Aranykora ezüstkor volt, ezüstkora vaskor.”

Bartis Attila új kötete tizenkét történetet tartalmaz, melyek az Élet és Irodalom tárcarovatában jelentek meg. A fiatal írónak ez a negyedik könyve. Tizenkét hónap, tizenkét történet. A Lázár apokrifek egy /lapzártától lapzártáig tartó/ év dokumentuma, bizonyos értelemben már-már napló. S bár az Irodalmi fogalomtár szerint a tárca alapvetően könnyed, szellemes műfaj, Bartis mégis Istenről mesél nekünk tizenkét igaz történetet. Vagy „arról, hogy üres volt a helye. Vagy nem is volt üres, csa...

Egy fotográfus története, aki... Nem: egy férfi története, aki... Nem: egy szerelem története, ami... Vagy több szerelem története, amik egymással... Vagy egy ország története, ami... Na hagyjuk. Ez a regény megad mindent, amit egy regény adhat: igazságot, őszinteséget, atmoszférát, mesét. Meg mindehhez még valamit, amit Bartis Attila rajongói már ismernek: az érzelmek olyan elképesztő erejű sodrását, ami magába ránt, és nem ereszt. Mindegy, hogy az olvasó mániákusnak tartja-e Szabad Andrá...